2010. november 26., péntek

Tutajhasonlat


- Szerzetesek, úgy van ez, mint amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál maga előtt. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra. Ekkor az az ember így gondolkozik: "Ez itt széles, megáradt víz. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a túlpartra. Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtök, tutajjá kötöm össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutok a túlsó partra." Így ez az ember nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutna a túlsó partra. A vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék : "Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt a fejemre téve, vagy a hátamra véve indulok tovább utamra." Mit gondoltok, szerzetesek: ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal?
- Semmiképpen sem, urunk.
- Hát hogyan járna el helyesen a tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: "Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt kihúzom a szárazra, vagy pedig a vízre bocsátom, és tovább megyek utamra." Ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal.
Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is túl kell lépnetek, nemhogy a téveseken.

2010. november 24., szerda

Kéztartások


ALAP KÉZTARTÁSOK

ÖKÖL  (QUAN)
Először az ujjakat behajtjuk a tenyérbe, majd a hüvelyujjat ráhajtjuk a középső- és a mutatóujj második ujjpercére. Egyik ujj se álljon ki jobban mint a többi! Lazán tartjuk, de nem szabad teret hagyni az ökölben.
A csukló mindig egyenes (a csukló és az ököl háta egy egyenletes felületet alkot). Használhatjuk az ököl hátát és oldalait is ütésre.

TENYÉR  (ZHANG)
Yang: Az ujjak lazán összezárva, a hüvelykujj természetesen áll. Az egész kézfej mintha egy gömb felületén pihenne.


Chen: kúp vagy cserép kéztartás.
A csukló zárhat szöget a tenyérrel, de csak annyira hogy ne feszüljön (ilyenkor a tenyér szívét vagy élét használjuk). És lehet egy síkban a csuklóval (tenyér élét vagy csúcsát használjuk).

DARU  (GOU)
Az öt ujj hegyét összeérintjük, de csak alig. Egy gömböt zárnak közre (nem nyújtjuk ki az ujjakat teljesen). 
A csuklónak természetes íve van (annyira hajtjuk be, hogy ne feszüljön). A daru csőre vagy lefelé vagy felfelé áll. Használhatjuk a daru csőrét, a kézhátat vagy el is kanalazhatjuk a támadó testrészt. A fejtető és a váll magassága között helyezkedik el.

http://www.freewebs.com/jetaiji/alapok.htm

2010. november 21., vasárnap



Mindegyik mintának szánj figyelmet, mérd
fel a célját, és elsajátítod (a művészetet)
anélkül, hogy elvesztegetted volna időd és energiád. 

Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek taiji-titkai. Ismeretlen szerző: A tizenhárom minta éneke

Az öt állás és a yin-yang


A taijiquan öt állás gyakorlatának célja az ellentétes erők megtapasztalása.
1. nyugalom és mozgás

Célja a nyugalom megteremtése.

b) Fa állás

Célja a taiji érzés, az állandóság, nyugodtság megtapasztalása.


2.  lefelé és felfelé
                Fönt és lent gyakorlat  


Célja a qi lesüllyesztése és felemelése. Lesüllyedésnél a qi-t a dantian pontba gyűjtjük össze, felemelkedésnél pedig szétáramoltatjuk a testben és a környezetben.

3. nyitás és zárás
                Nyitás és zárás


Belégzésnél befogadunk, magunkba szívunk minden olyan energiát, ami számunkra pozitív, és kilégzésnél kifújunk minden olyat, ami számunkra negatív.

4. üres és teli
                A pipa (lantszerű hangszer) megpendítése

A gyakorlatban fontos az egyensúly megtapasztalása,  célja a testsúly áthelyezésének, a lábak ”testsúlytalanításának”, a „súlyöntésnek” a megtanulása.

2010. november 18., csütörtök

Yin és yang 6.



YIN tulajdonságok               YANG tulajdonságok
                                               
női                                          férfi    
hideg                                     meleg
sötét                                      világos
hátsó                                     elülső
lágy                                       kemény
ívelt                                       egyenes
kerek                                    szögletes
föld                                        nap
hold                                       csillag
alacsony                               magas
apró                                      nagy
díszes                                   egyszerű
szűk                                      széles
vízszintes                              függőleges
természetes                         geometrikus

A taijiquanról gondolkodva:

nyugalom                              mozgás
lefelé                                     felfelé
zárás                                    nyitás
hamisság                             telítettség


 

2010. november 17., szerda

Taoista történet 4.



Szajhung figyelme mélyen önmagába fordult. Teljesen elmerült bensőjének szemlélésében. A belső mindenné lett. A külső és belső egyesült. A legbelsőbb mélységbe merülve a teljes felismeréshez, az önmegvalósításhoz jutott. A külső és belső egyetlen végtelenséggé teljesedett ki.
Gyújtóponttá változott. Egy tűhegynyi pont a világegyetemben. Olyan pont, amelyben a végtelenség összekapcsolódik és eggyé válik a mozgással  és a tapasztalással. A csi az öt elemmé alakul, abból lesz yin és yang, abból pedig az emberi lény. Az örökkévalóság mikrokozmoszává vált.

Teng MIng-Tao: Taoista történet

2010. november 16., kedd

Yin és yang 5.


A történeti ábrázolásokon sokszor két egymást kergető hal jelentette a taijit, akik egymásra nézve egymás szemében tükrözték a másik jelenlétét. Ez az ábrázolás fontos annak megértésében, hogy a yang mindig hordoz yin tartalmat, ahogy a yin mindig hordoz yang tartalmat. Azonban nem világítja meg a yin és yang viszonylagosságát.
A hegy vagy folyó világos és sötét oldalát jelentő két fogalom… bevonult a Változások könyvébe, és a létezés két ellentétes állapotára vonatkoztatták. A yin-yang kifejezés nem fordul elő ebben a jelentésben sem a könyv szövegében, sem a legrégibb kommentárokban. (Richard Wilhelm)
Tehát a yin és yang kettőséhez tapadó tartalmak eredetileg a Yi Jinget felhasználó jóslatok magyarázatát segítette.  Ezek a tartalmak maguk is, viszonylagosak. Jól illusztrálható ez a két szó eredeti jelentésének ábrázolásával. A hegy egyik oldala addig sötét, árnyékos, és így yin oldal, míg a nap a hegy másik oldalát süti. Amint a nap átér a sötét oldal fölé, és azt világítja meg, yanggá változik, és az addig világos yang oldalból lesz yin. Mindig csak egy viszonyítási állapoton belül határozható meg, hogy valami yin, vagy yang tartalmat hordoz-e.







2010. november 15., hétfő

Meditáció

Emlékezzünk rá, hogy a meditáláshoz alapvető fontosságú a légzés-tudatosság gyakorlása. Figyeljük a légzésünket, észrevesszük-e a... négy általános probléma valamelyikét: akadozás, felszínesség, zajosság, vagy (a ki- és belégzések közti) hosszú szünet. A légzés áramlásának biztosításához a testnek nyugodtnak, a fejnek, a nyaknak és a törzsnek egy vonalban kell lennie.

Szvámi Ráma: Meditáció








2010. november 12., péntek

A guru látomása


A világ elfeledte őt, és ő is megfeledkezett a világról. Ez azonban nem valamiféle közöny megnyilvánulása volt részéről, hanem éppen ellenkezőleg, azt fejezte ki, hogy többé már nem tett különbséget önmaga és a világ között. Igazából nem is a világról feledkezett meg, hanem önmagáról, hiszen a "világ" olyasvalami, ami csak a saját énünkkel szembeállítva létezik.

Láma Anagarika Govinda

2010. november 11., csütörtök

Yin és yang 4.


Az égi változásokat az ókori kínai csillagászok egy egyszerű eszközzel, egy 8 láb hosszúságú rúddal regisztrálták. Az egy pontba állított rúddal mérték a zeniten lévő nap, a változó hold és az éjszakai égbolt legfontosabb csillagképeinek vándorlását, mozgását.   
A legrövidebb árnyékot a nyári napforduló idején zeniten lévő nap adta, a leghosszabbat a téli napfordulókor delelő nap. 


http://www.chinesefortunecalendar.com/yinyang.htm

A bot által vetett árnyékot egy hat koncentrikus körből álló, 24 szegmensre osztott körvetületen, az ekliptika és a föld forgástengelyére húzott merőleges síkja metszéspontjának szögértékével (23 26' 19'')  együtt ábrázolták.
A bot árnyéka, az évszakok változásainak megfelelően, pontosan rögzítette az égtájakat, a föld keringéséből adódó legfontosabb jelenségeket (a napéjegyenlőségeket, a napfordulókat és a keringés hosszát, amit  365,25 napban állapítottak meg). A térkép voltaképp azt az eltérést ábrázolja, mely az ekliptika és a Föld forgástengelyére húzott merőleges közt fennáll. 





http://www.chinesefortunecalendar.com/yinyang.htm

2010. november 9., kedd

2010. november 8., hétfő

Sancai



Az ember egy triád részeként áll kapcsolatban az éggel és a földdel: ez a san cai, a három erő, vagy három alap.
Az Égi Alap a tiszta yang megjelenése, a bolygók, a Nap, a galaxisok erőtere, melyek mind együtt adják az emberi szellem lehetőségét. A tiszta yin, mely biztosítja az emberi szervezet anyagi részét, a Földi Alap. Az Emberi Alap pedig nem más, mint e kettő kapcsolódásából eredő, csak az emberre jellemző energiahalmaz. Az összekötő kapocs égi és földi között. Ha egy gondolat erejéig visszatérünk az itt (katt) már idézett ábrához, ahol megkülönböztettük a taiji gyakorlása során felvehető helyes és helytelen tartást, láthatjuk, hogy a helyes testtartás biztosítja az Égi Alap és a Földi Alap közötti kapcsolatot. Az ég tiszta yangja a föld tiszta yinjével az emberben válik taijivá. A kapocs azonban egyszersmind középpont is, melyből lehetséges a megkülönböztetés, felismerhető a viszonylagosság, és így a megtapasztalhatóság lehetőségét rejti magában. Csak ebből a pontból értelmezhető égi és földi.



2010. november 7., vasárnap

Barlanghasonlat








SZÓKRATÉSZ: Ezután a mi filozófustermészetünket - olyan szempontból, hogy nevelődött-e vagy sem - vesd össze a következő élménnyel. Képzelj el egy föld alatti, barlangszerű szálláson - amelynek bejárata a fény felé tárul, és olyan tág, mint a barlang - embereket, gyerekségüktől fogva lábuknál és nyakuknál megbéklyózva, hogy egy helyen kell ülniük, és csak előre nézhetnek; fejüket a béklyóktól nem tekerhetik körbe: a hátuk mögül, föntről, lobogó tűz világít; e tűz és a béklyózottak között fent út vezet, ennek hosszában alacsony fal épült, mint amilyen a közönség és a bűvészek között lévő kerítés, mikor az utóbbiak csodákat mutogatnak.
GLAUKÓN: Elképzeltem.
SZÓKRATÉSZ: Majd azt is, hogy a kis fal mentén mindenféle holmit hurcolnak úgy, hogy a fal fölé magasuljanak: emberszobrokat, állatok kő és fa képmásait, és amint valószínű, a holmikat hurcolók egy része beszél, a másik meg hallgat.
GLAUKÓN: Titokzatos képről, titokzatos rabokról szólasz!
SZÓKRATÉSZ: Ezek hozzánk hasonlók. Mit gondolsz, az ilyenek önmagukból és egymásból látnak-e valami mást, mint az árnyakat, amelyeket a tűz a barlang szemközti falára vetít?
GLAUKÓN: Hogy is látnának mást, ha fejüket egy életen át mereven kell tartaniuk?
SZÓKRATÉSZ: És mit látnak a mögöttük tovahurcolt holmikból, nem ugyanezt?
GLAUKÓN: De igen.
SZÓKRATÉSZ: És ha társalogni tudnának egymással, mit gondolsz, nem azt neveznék valóságnak, amit látnak?
GLAUKÓN: Szükségképpen.
SZÓKRATÉSZ: És ha börtönük szemközti fala visszhangoznék, és a mögöttük járók egyike megszólalna, mi mást hihetnének, mint hogy az elvonuló árny beszél?
GLAUKÓN: Zeuszra! Mi mást?
SZÓKRATÉSZ: Egyáltalán nem is sejthetik, hogy más is lehet igaz, mint ama holmiknak összképe.
GLAUKÓN: Szükségképpen nem.
SZÓKRATÉSZ: Most azt képzeld el, milyen is lenne béklyóból oldoztatásuk és oktalanságból gyógyulásuk, ha véletlenül természetes állapotba jutnának. Ha valamelyiküket föloldoznák és kényszerítenék, hogy álljon föl, tekergesse a nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, mindezt kínlódva tenné, és a nagy sugárzástól képtelen volna észrevenni, aminek az árnyképét látta; mit gondolsz, mit szólna, ha valaki azt mondaná neki: előbb csak üres semmiségeket látott, most viszont sokkal helyesebben lát, mert közelebb került a valósághoz, és igazibb lét felé fordult, és rámutatva az úton járókra, kényszerítené őt, hogy feleljen a kérdésre: mi az? Szerinted nem volna zavarban, és nem azt hinné, hogy amit előbb látott, sokkal igazabb valóság, mint amit most mutatnak neki?
GLAUKÓN: Sokkal igazabbnak hinné.
SZÓKRATÉSZ: És ha valaki kényszerítené, hogy a fénybe pillantson, ugye megfájdulna a szeme, és menekülve fordulna el afelé, amit látni képes, és azt valósabbnak vélné a neki mutatottaknál?
GLAUKÓN: Igen.
II. SZÓKRATÉSZ: És ha valaki erőnek erejével fölvonszolná a szirtes meredélyen, és nem bocsátaná el, míg ki nem vezette a napvilágra, vajon nem kínlódnék szegény, nem zsémbelődnék, hogy miért húzzák-nyúzzák, és mikor kijutna a fényre, a nagy sugárzástól káprázó szeme látna-e valamit is abból, amit igazi világnak tekintünk?
GLAUKÓN: Nem. Rögtön nem.
SZÓKRATÉSZ: Gondolom, előbb hozzá kellene edződnie, hogy a fentieket láthassa. Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később magukat a dolgokat; aztán már könnyebben szemlélhetné a csillagokat és az eget, persze csak éjjel, amikor a csillag és a Hold fényét pillantaná meg, mintha nappal nézné a Napot és annak fényét.
GLAUKÓN: Miért ne?
SZÓKRATÉSZ: Gondolom, legvégül megláthatná, és szemlélhetné a Napot, de nem a tükörképét a vízben, sem egyéb közegben tükröződő mását, hanem önmagát a Napot, eredeti helyén és mivoltában.
GLAUKÓN: Szükségképpen.
SZÓKRATÉSZ: Azután azt következtetné felőle, hogy ő teremti az évszakokat, az éveket, ő kormányoz mindent a látható térben, és mindennek, amit látott, valamiképp ő az oka.
GLAUKÓN: Világos, hogy amazok után erre kell rájönnie.
SZÓKRATÉSZ: És ha visszaidézi első szállását és ottani bölcsességét, rabtársait, mit gondolsz, változása nyomán boldognak érzi-e magát, volt társait meg nyomorultaknak?
GLAUKÓN: Nagyon is.
SZÓKRATÉSZ: És ha közös barlangéletükben kitüntették és megdicsérték, megajándékozták azt, aki a falon elfutó árnyakat a legélesebben megfigyelte, és megjegyezte: melyek jönnek előbb, később, egyszerre - és ebből a legügyesebben megjósolta, mi lesz, ki jön majd; mit gondolsz, szabad emberünk még mindig a régi után sóvárog majd, és irigyli a barlangbéli kitüntetetteket és nagyurakat, avagy inkább Homérosszal ért egyet, és hevesen szól:
Napszámban szívesebben túrnám másnak a földjét, egy nyomorultét is, s bármit inkább elszenvedne, mint hogy azok hitét higgye, és úgy éljen?
GLAUKÓN: Azt hiszem, mindent inkább elszenvedne, csak ne éljen úgy!
SZÓKRATÉSZ: Tűnődj ezen is! Ha emberünk ismét lemenne, és visszaülne régi helyére, a nagy napsugárról jövet, nem vakulna belé a szeme?
GLAUKÓN: De nagyon is.
SZÓKRATÉSZ: És ha ismét amaz árnyak böngészésében kellene versengenie az ottani örökös rabokkal, és vakoskodnék csak, míg a szeme meg nem szokná a sötétet - és ez az idő, míg megszokná, nem is volna rövid -, hát nem kacagnák ki, nem mondanák-e róla: úgy kell neki, miért ment fel, íme szeme világát vesztve jött vissza, hát lám, nem éri meg a felmenetel! És ha valaki eztán megpróbálná béklyóikat megoldani, és felvezetni őket, azt, ha nyakon csíphetnék és megölhetnék - vajon nem ölnék-e meg?
GLAUKÓN: De igen!