2012. július 5., csütörtök

Sétáló meditáció



A gyakorlat első része, hogy fejlesszük a szamádhit, és ehhez összpontosított erőfeszítésre van szükség. A szamádhi páli nyelven az elme összpontosítását jelenti, az egypontú figyelem kifejlesztését az éberség és koncentráció fokról-fokra jobb elsajátításával. Az elme összpontosításához az embernek szorgalmasnak és elhatározottnak kell lennie. Ez mindenekelőtt egy bizonyos fokú testi és mentális összeszedettséget igényel. Az ember azzal kezdi megalapozni a figyelmét, hogy a kezeit összefogja maga előtt. A testtartás összeszedettsége segít az elme összeszedettségében. Miután így felvettük a testtartást, álljunk nyugodtan és fordítsuk a tudatos figyelmünket a testre.
….
… járás közben irányítsd a figyelmed egészét a talpaidra, a különféle érzetekre és benyomásokra, ahogy azok keletkeznek és elmúlnak.
Ha az éberséged gyenge (vagyis az elméd gyakran elkóborol), akkor sétálj nagyon lassan, addig amíg meg nem tudsz maradni a jelen pillanatban minden lépésnél. Kezdd azzal, hogy megalapozod az éberséget az ösvény elején. Amikor az ösvény közepére érsz, tedd fel magadban a kérdést: „Hol jár az elmém? A talpak érzéseire figyel? Tudatában vagyok azoknak az itt és most történő érintkezésből eredő érzéseknek a jelen pillanatban?” Ha az elme elkóborolt, hozd vissza a talp érzéseihez, és folytasd a sétáló meditációt.


Ácsán Nyánadhammó 
Fordította: Gambhíró