2014. szeptember 22., hétfő

J. D. SALINGER
Egy taoista mese


Egy este, vagy húsz évvel ezelõtt, a kisebbik húgomat, Frannyt, minthogy népes családunkat éppen a mumpsz ostromolta, babaágyastól, mindenestõl áttelepítették abba a feltehetõen nem fertõzött szobába, amelyet én osztottam meg legidõsebb fivéremmel, Seymourral.
Tizenöt éves voltam, Seymour tizenhét. Hajnali kettõ körül új szobatársunk sírására ébredtem. Tétlen mozdulatlanságban feküdtem, hallgattam a lármát néhány percig, amikor arra lettem figyelmes, vagy inkább megéreztem csak, hogy Seymour mocorogni kezd, a mellettem levõ ágyban. Akkoriban állandóan egy zseblámpát tartottunk a köztünk álló éjjeliszekrényen, de ha jól emlékszem, soha nem volt rá szükségünk. Seymour meggyújtotta a zseblámpát, és felkelt az ágyból. -- A kályhán van az üveg, anya azt mondta -- szóltam oda. -- Nemrégen etettem meg -- felelte Seymour. -- Nem az a baj. -- A könyvszekrényhez lépett a sötétben, és lassan végigvezette a lámpa fénykévéjét a könyvsorokon. Felültem az ágyamban. -- Mit csinálsz? -- kérdeztem. -- Arra gondoltam, felolvasnék neki valamit -- mondta Seymour, és leemelt egy könyvet. -- Az a gyerek még csak tízhónapos, az istenért. -- Tudom -- mondta Seymour. -- Füle azért van. Hallani hall. 

A történet, amit aznap éjjel felolvasott Frannynek, Seymour egyik kedvenc olvasmánya volt; egy taoista mese. Franny a mai napig esküszik rá, hogy emlékszik Seymour felolvasására: 

Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: „Te magad tisztességben megöregedtél. Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni?” Po Lo így felelt: „A jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról meg a külsejérõl. De az igazi táltos -- amelyik nem veri fel a port, s nyom se marad utána --, az olyan felismerhetetlen, olyan megfoghatatlan akár a levegõ. Az én fiaim tehetségébõl erre nem futja; van annyi eszük, hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost. Van azonban egy barátom, Csiu Fang-kao a neve, tüzelõvel és zöldséggel szokott házalni. Hát õ mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele.” 

Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, keressen neki egy jó paripát. Három hónap múlva megjött a házaló, hogy talált egyet. „Sa-csiuban bukkantam rá” -- tette hozzá. „S miféle az a ló?” -- kérdezte a herceg. „Hát egy pej kanca” -- hangzott a válasz. Ám amikor elküldtek valakit a lóért, kiderült, hogy egy hollófekete mén. A herceg igen megharagudott, és magához hívatta Po Lót. „A te barátod -- mondta neki --, akit megbíztam, hogy lovat vásároljon nekem, szépen elintézte a dolgot. Hiszen ez még azt sem tudja, hogy kanca-e vagy mén, s azt sem, hogy milyen színe van! Mit érthet az ilyen ember a lovakhoz?” Po Lo elégedetten sóhajtott fel: „Hát csakugyan idáig jutott volna? -- kiáltotta. Ó, hiszen akkor õ tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegrõl meggyõzõdik, megfeledkezik a hétköznapi részletekrõl; a bensõ tulajdonságok érdeklik, s így szem elõl téveszti a külsõdlegeset. Amit látni akar, látja, és amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie kell, és nem törõdik mindazzal, amivel nem is érdemes törõdni. Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy õ lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet.” 

Amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult. 


Forrás: J. D. Salinger: Magasabbra a tetõt, ácsok. Európa, 1986.

2014. szeptember 19., péntek

Az emberi test a maga anyagi mivoltában alapvetően jin természetű, a csi pedig az a jang energia, amely a test jinjével együtt megteremti a létezés alapvető egyensúlyát és harmóniáját.A jó közérzetet a csi akadálytalan áramlása biztosítja. A taositák - erősen Az út és erény könyve hatása alatt, mely a taot a folyó sodrához hasonlítja - tömérdek meditációs gyakorlatot dolgoztak ki; ezek a csi szabad áramlásáról gondoskodnak a szervezetben. A csi akadályoztatásának bármely tünetét testi vagy pszichofizikai problémák jeleként értelmezik.
A csi szabad áramlása azért is fontos a szervezetben, mert kölcsönhatásba kell lépnie az emberi test jin oldalát képviselő csinggel, A csing az anyag sűrűsödéséből jön létre, ezért a testnedvek - a vér, nyál, verejték és az ondó - rendelhető hozzá. A csing jinje és a csi jangja együtt alkotják az élő szervezet hajtóerejét, a csi és a csing megfelelő egyensúlya így az egészség nélkülözhetetlen előfeltétele. A taoista kánon számos könyve hangsúlyozza a közöttük fennálló kölcsönviszonyt, miközben gyakorlatokat közölnek ennek ápolására és végső soron az egészség megőrzésére.

Martin Palmer: Jin és Jang

2014. augusztus 4., hétfő

A lazítás a Chi Kung sikerének egyik igen fontos összetevője. Emlékezzünk rá, hogy

izmaink csak akkor lazák, Chi-csatornáink csak akkor nyitottak, ha mi magunk is lazák vagyunk.

Először a Yi legyen laza és nyugodt, azután lazíthatunk. Amikor a Yi vezérli a légzésünket, testünk ellazulhat.
A Chi Kung gyakorlatokban a relaxációnak három szintje van. Az első a külső, fizikai, vagy testhelyzet-relaxáció. Ez igen felszínes, és szinte mindenki elérheti. Helyezkedjünk el egy kényelmes testtartásban, és kerüljük a felesleges feszültséget az állás és mozgás során. A második szint az izmok és inak ellazítása. Ehhez  Yit mélyen az izmokba és inakba kell irányítani. Ez a relaxáció segít a Chi-csatornák megnyitásában, és lehetővé teszi a Chi Dan Tienbe süllyesztését és összegyűjtését.
A végső szakasz a belső szervek és a csontvelő ellazítása. Jegyezzük meg,

a tudatunk csak akkor képes a chít a testünkben irányítani, ha mélyen ellazulunk.


Csak ebben a szakaszban képes a Chi bárhová eljutni. Ekkor szinte átlátszónak érezzük magunkat – mintha eltűnne a testünk. Ha el tudjuk érni a lazításnak ezt a szintjét, kommunikálhatunk a szerveinkkel, és a Chi Kunggal megszüntethetjük a Chi rendellenességeit. Ezenkívül hatékonyabban óvhatjuk szerveinket, lassíthatjuk az öregedésüket.

Dr Yang Jwing-Ming: A Nyolc brokáttekercs

2014. január 9., csütörtök

Bao quan li / wushu köszönés







A Bao quan li (páo csuan li) a kínai harcművészetben az általánosan elfogadott köszönési forma.
Egyesíti a Quant (ököl) és a Chant (a Chan buddhizmust, a szellemi hátteret)
Az ökölbe szorított jobb kéz szimbolizálja a fizikai gyakorlatot, a rá merőlegesen elhelyezkedő bal kéz a harcművészetek szellemiségét, az erkölcsöt, a bölcsességet, az egészséget és a művészetet, a négy tápláló elemet.