2014. október 23., csütörtök

Mahā-satipaṭṭhāna Sutta 1. Az éberség alapzatairól

Mahā-satipaṭṭhāna Sutta
1. Az éberség alapzatairól
1.1.1. 1. A légzés tudatosítása

És hogyan szemléli, szerzetesek, a szerzetes a testet tudatosítva a testet?
Nos, szerzetesek, kimenvén az erdőbe leül a szerzetes egy tiszta helyre, vagy egy fa alá, keresztbe tett lábakkal, testét egyenesen tartva figyelő éberséggel. Egyszerűen csak éberen lélekzik be és éberen lélekzik ki.
Hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’; röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’.
‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’ — így gyakorolja magát. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’ — így gyakorolja magát.
‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ — így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem ki’ — így gyakorolja magát5.
Ahogy az ügyes esztergályos, vagy az inasa hosszú mozdulatot téve tudja: ‘Hosszú mozdulatot teszek’, vagy rövid mozdulatot téve tudja: ‘Rövid mozdulatot teszek’, ugyanúgy a szerzetes hosszan belélegezvén tudja: ‘Hosszan belélekzem’; hosszan kilélegezvén tudja: ‘Hosszan kilélekzem’; röviden belélegezvén tudja: ‘Röviden belélekzem’; röviden kilélegezvén tudja: ‘Röviden kilélekzem’. ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem be’; ‘A teljes [légzés-] test tudatában lélekzem ki’. ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem be’ -—így gyakorolja magát; ‘A [légzés] testi működését elnyugtatva lélekzem ki’ — így gyakorolja magát.
Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy ‘test van’. Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon.
Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet.

DN 22 Mahā-satipaṭṭhāna Sutta
1. Az éberség alapzatairól Fordította: Pressing Lajos 

http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Digha-22-pl#i.atestszemllse

2014. október 22., szerda

Taoista történet 7.

A meditáció a köldökből indult. Szajhung oda összpontosított, különböző vizualizációs gyakorlatok és inkantációk, varázsigék segítségével. Félóra múlva remegő vibrálást érzett a köldöke alatt. Felemelkedett, majd erőteljesen remegni kezdett. Megpróbálta az energiát lefelé nyomni, a következő ponthoz, a gáthoz. Ez nagyon nehéz feladatnak bizonyult, és teljes összpontosításra volt szüksége. A meridián egy nyilalló fájdalom kíséretében megnyílt.
Lelkesen vette tudomásul, hogy első próbálkozása sikerrel járt. Egyeseknek olyan mély a meridiánja, és olyan gyenge a meditációs képessége volt, hogy mestereik gyógynövények alkalmazásával, masszázzsal, akupunktúrával, vagy éppenséggel saját energiájuk átadásával próbálták beindítani az áramlást.

A negyvenkilenc nap alatt Szajhung folytatta a feladatot. Lépésről lépésre tolta tovább a forró vonalat a farkcsonttól a vesék közötti pontra, majd a lapockák közötti pontra, a tarkó közepére, majd a felső ajaknál lévő végződésre. Nyelvét a szájpadlásához nyomta, összekötötte a hátsó meridiánt az elsővel, és bezárta a kört, megnyitva a vezeték végső szakaszát, vissza a köldökig. A körben áramló energia állandó hőérzetet és villamosságszerű bizsergést okozott. Örvényléseket érzett a kapcsolódási pontoknál és ritmikus lüktetést a gerincében. A taoista meditációk ilyen konkrét formában adtak visszaigazolást az eredményekről. Szájhung boldog volt, hogy sikerült véghezvinnie a feladatát.


Teng Ming-Tao: Taoista történet





2014. október 7., kedd

A meditáció elsajátítása a legnagyobb ajándék, amit ebben az életben önmagunknak adhatunk. Csak ennek segítségével indulhatunk el az igaz természetünket felfedező utazásra, és ennek során megtalálhatjuk a helyes élethez és a halál küszöbének átlépéséhez szükséges rendíthetetlenséget és meggyőződést. A meditáció a megvilágosodáshoz vezető út.

Sogyal Rinpoche MEDITÁCIÓ

2014. szeptember 28., vasárnap

Ahímsa parama dharma – Az erőszakmentesség a legnagyobb erény.


Ha arra összpontosítjuk figyelmünket, hogy tisztázzuk, mit is figyeltünk meg, mit érzünk és mire vágyunk, ahelyett, hogy diagnosztizálnánk vagy bírálnánk a másikat, akkor föltárul előttünk együttérzésünk mélysége. A saját magunkra és a másikra irányuló, odaadó figyelem hangsúlyozásával az EMK (erőszakmentes kommunikáció) elősegíti a tisztelet, a figyelmesség és az empátia kialakulását, s azt a kölcsönös vágyat ébreszti fel, hogy mindketten szívünkből szóljunk.
Mélyebb megközelítésben a módszer egy folyamatosan működő emlékeztető, ami segít figyelmünket odairányítani, ahol az általunk keresett  dolgok valószínűleg rejlenek.

Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak Erőszakmentes kommunikáció

2014. szeptember 23., kedd

Hermész Triszmegisztosz
Tabula Smaragdina
(Hamvas Béla fordítása)

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.   
 Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.  

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.   
Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.  

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.   
És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.  

4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.  
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.  

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.   
Ő a theleszma, az egész világ nemzője.  

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.   
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.  

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.   
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.  

8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.  
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.  

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.  

10. Sic mundus cratus est.   
A világot így teremtették.  

11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.  
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.  

12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.   
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.  

13. Completum est quod dixi de operatio solis.   
Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.

2014. szeptember 22., hétfő

J. D. SALINGER
Egy taoista mese


Egy este, vagy húsz évvel ezelõtt, a kisebbik húgomat, Frannyt, minthogy népes családunkat éppen a mumpsz ostromolta, babaágyastól, mindenestõl áttelepítették abba a feltehetõen nem fertõzött szobába, amelyet én osztottam meg legidõsebb fivéremmel, Seymourral.
Tizenöt éves voltam, Seymour tizenhét. Hajnali kettõ körül új szobatársunk sírására ébredtem. Tétlen mozdulatlanságban feküdtem, hallgattam a lármát néhány percig, amikor arra lettem figyelmes, vagy inkább megéreztem csak, hogy Seymour mocorogni kezd, a mellettem levõ ágyban. Akkoriban állandóan egy zseblámpát tartottunk a köztünk álló éjjeliszekrényen, de ha jól emlékszem, soha nem volt rá szükségünk. Seymour meggyújtotta a zseblámpát, és felkelt az ágyból. -- A kályhán van az üveg, anya azt mondta -- szóltam oda. -- Nemrégen etettem meg -- felelte Seymour. -- Nem az a baj. -- A könyvszekrényhez lépett a sötétben, és lassan végigvezette a lámpa fénykévéjét a könyvsorokon. Felültem az ágyamban. -- Mit csinálsz? -- kérdeztem. -- Arra gondoltam, felolvasnék neki valamit -- mondta Seymour, és leemelt egy könyvet. -- Az a gyerek még csak tízhónapos, az istenért. -- Tudom -- mondta Seymour. -- Füle azért van. Hallani hall. 

A történet, amit aznap éjjel felolvasott Frannynek, Seymour egyik kedvenc olvasmánya volt; egy taoista mese. Franny a mai napig esküszik rá, hogy emlékszik Seymour felolvasására: 

Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: „Te magad tisztességben megöregedtél. Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni?” Po Lo így felelt: „A jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról meg a külsejérõl. De az igazi táltos -- amelyik nem veri fel a port, s nyom se marad utána --, az olyan felismerhetetlen, olyan megfoghatatlan akár a levegõ. Az én fiaim tehetségébõl erre nem futja; van annyi eszük, hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost. Van azonban egy barátom, Csiu Fang-kao a neve, tüzelõvel és zöldséggel szokott házalni. Hát õ mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele.” 

Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, keressen neki egy jó paripát. Három hónap múlva megjött a házaló, hogy talált egyet. „Sa-csiuban bukkantam rá” -- tette hozzá. „S miféle az a ló?” -- kérdezte a herceg. „Hát egy pej kanca” -- hangzott a válasz. Ám amikor elküldtek valakit a lóért, kiderült, hogy egy hollófekete mén. A herceg igen megharagudott, és magához hívatta Po Lót. „A te barátod -- mondta neki --, akit megbíztam, hogy lovat vásároljon nekem, szépen elintézte a dolgot. Hiszen ez még azt sem tudja, hogy kanca-e vagy mén, s azt sem, hogy milyen színe van! Mit érthet az ilyen ember a lovakhoz?” Po Lo elégedetten sóhajtott fel: „Hát csakugyan idáig jutott volna? -- kiáltotta. Ó, hiszen akkor õ tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegrõl meggyõzõdik, megfeledkezik a hétköznapi részletekrõl; a bensõ tulajdonságok érdeklik, s így szem elõl téveszti a külsõdlegeset. Amit látni akar, látja, és amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie kell, és nem törõdik mindazzal, amivel nem is érdemes törõdni. Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy õ lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet.” 

Amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult. 


Forrás: J. D. Salinger: Magasabbra a tetõt, ácsok. Európa, 1986.

2014. szeptember 19., péntek

Az emberi test a maga anyagi mivoltában alapvetően jin természetű, a csi pedig az a jang energia, amely a test jinjével együtt megteremti a létezés alapvető egyensúlyát és harmóniáját.A jó közérzetet a csi akadálytalan áramlása biztosítja. A taositák - erősen Az út és erény könyve hatása alatt, mely a taot a folyó sodrához hasonlítja - tömérdek meditációs gyakorlatot dolgoztak ki; ezek a csi szabad áramlásáról gondoskodnak a szervezetben. A csi akadályoztatásának bármely tünetét testi vagy pszichofizikai problémák jeleként értelmezik.
A csi szabad áramlása azért is fontos a szervezetben, mert kölcsönhatásba kell lépnie az emberi test jin oldalát képviselő csinggel, A csing az anyag sűrűsödéséből jön létre, ezért a testnedvek - a vér, nyál, verejték és az ondó - rendelhető hozzá. A csing jinje és a csi jangja együtt alkotják az élő szervezet hajtóerejét, a csi és a csing megfelelő egyensúlya így az egészség nélkülözhetetlen előfeltétele. A taoista kánon számos könyve hangsúlyozza a közöttük fennálló kölcsönviszonyt, miközben gyakorlatokat közölnek ennek ápolására és végső soron az egészség megőrzésére.

Martin Palmer: Jin és Jang

2014. augusztus 4., hétfő

A lazítás a Chi Kung sikerének egyik igen fontos összetevője. Emlékezzünk rá, hogy

izmaink csak akkor lazák, Chi-csatornáink csak akkor nyitottak, ha mi magunk is lazák vagyunk.

Először a Yi legyen laza és nyugodt, azután lazíthatunk. Amikor a Yi vezérli a légzésünket, testünk ellazulhat.
A Chi Kung gyakorlatokban a relaxációnak három szintje van. Az első a külső, fizikai, vagy testhelyzet-relaxáció. Ez igen felszínes, és szinte mindenki elérheti. Helyezkedjünk el egy kényelmes testtartásban, és kerüljük a felesleges feszültséget az állás és mozgás során. A második szint az izmok és inak ellazítása. Ehhez  Yit mélyen az izmokba és inakba kell irányítani. Ez a relaxáció segít a Chi-csatornák megnyitásában, és lehetővé teszi a Chi Dan Tienbe süllyesztését és összegyűjtését.
A végső szakasz a belső szervek és a csontvelő ellazítása. Jegyezzük meg,

a tudatunk csak akkor képes a chít a testünkben irányítani, ha mélyen ellazulunk.


Csak ebben a szakaszban képes a Chi bárhová eljutni. Ekkor szinte átlátszónak érezzük magunkat – mintha eltűnne a testünk. Ha el tudjuk érni a lazításnak ezt a szintjét, kommunikálhatunk a szerveinkkel, és a Chi Kunggal megszüntethetjük a Chi rendellenességeit. Ezenkívül hatékonyabban óvhatjuk szerveinket, lassíthatjuk az öregedésüket.

Dr Yang Jwing-Ming: A Nyolc brokáttekercs

2014. január 9., csütörtök

Bao quan li / wushu köszönés







A Bao quan li (páo csuan li) a kínai harcművészetben az általánosan elfogadott köszönési forma.
Egyesíti a Quant (ököl) és a Chant (a Chan buddhizmust, a szellemi hátteret)
Az ökölbe szorított jobb kéz szimbolizálja a fizikai gyakorlatot, a rá merőlegesen elhelyezkedő bal kéz a harcművészetek szellemiségét, az erkölcsöt, a bölcsességet, az egészséget és a művészetet, a négy tápláló elemet.