2011. július 24., vasárnap

2011. július 21., csütörtök

Kocsihasonlat


Amikor a nagy műveltségű, buddhizmuskedvelő király a kölcsönös üdvözlés után a szerzetes neve felől érdeklődött, az így válaszolt neki: "Nágaszéna néven vagyok ismert... De ez a Nágaszéna csak egy elnevezés, egy megjelölés, egy közhasználatra szánt eszköz; de egy személy, az nincs itt." A megrökönyödött király fejcsóválva kérdezte: "Ha egy személy nincs itt..., akkor tulajdonképpen kicsoda az a bizonyos Nágaszéna: a haj, a körmök, a fogak, a bőr, a hús, a csontok..., az érzetek, az észlelés, a megismerés..., vagy mindezek együtt, vagy mindezeken kívül valami más?" A szerzetes minderre nemmel válaszolt. Erre a király így szólt: "Ismételten kérdezlek, de nem látok semmiféle Nágaszénát. Az egész egy puszta szó csupán. Ki itt hát Nágaszéna? Hazugságot beszélsz, uram! Nágaszéna nem létezik!" Ám a bölcs talpraesetten visszafordította a kérdést. Megkérdezte a királytól, hogy gyalog jött-e vagy valamilyen járművön. Kocsin, felelte az. Akkor magyarázd meg nekem, mi a kocsi, kérte őt Nágaszéna, és elkezdte tőle (…) sorban kérdezgetni: „A rúd-e a kocsi? Vagy a tengely?  Vagy a kerék?” És így tovább… a király tagadó válaszaira az ő szavaival felelt vissza neki: „Lám, király, kérdezek és kérdezek, de nem látok semmiféle kocsit. Az egész csak egy puszta szó. Hol itt a kocsi? Hazugságokat beszélsz, nagy király! Itt nincs semmiféle kocsi.” De a királyt nem kellett félteni éleselméjűség dolgában. Nagyon pontosan megfogalmazva mondanivalóját így szólt Nágaszénához: „Nem beszélek én hazugságokat. Rúdra, tengelyre, kerekekre…, lőcsre stb (együttesen) vonatkoztatva a kocsi megnevezés használatos”. Erre Nágaszéna, a király saját definícióját használva fel, befejezte a disputát, mondván, hogy pontosan ilyen értelemben használja az ő hajára, tagjaira, gondolataira stb. vonatkozóan is a Nágaszéna nevet, ami mögött azonban egy tulajdonképpeni értelemben vett én nincsen.


Milindapanyha, II. 1,1.
Idézi: Liptay Lothar: Az Abszolútum odisszeája a buddhizmusban

2011. július 13., szerda

A taijiquan 10 alapelve 10.


Nyugalom a mozgásban


Mozgás közben érjük el, és tartsuk fent a meditativ állapotot, azaz legyünk nyugodtak, elménk pedig tiszta.

(Mozgás a nyugalomban)
A meditativ állapotban Qi-nket és testünket természetes módon, pontosan, és minden erőfeszítés nélkül irányítsuk.

Dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek Taiji-titkai

(Keresd a nyugalmat a mozgásban)
A külső stílusok tanulói az ugrásokat és technikákat addig gyakorolják egyfolytában, míg a chi és a lélegzet kifogy, így a gyakorlást követően levegőért kapkodnak. A Tai Chi esetében nyugalmat alkalmazunk a mozgásban. A formát gyakoroljuk minél lassabban. A lassú gyakorlás által a légzés elmélyül és megnyúlik, a chi lesüllyed az elixír mezőbe (dan tian), így a véredények nem tágulnak ki és nincs semmilyen káros hatása. Türelmes próbálkozással megfejthetjük a titkot ezen szavak mögött.


(Légy nyugodt a mozgásban)
A dilettánsán gyakorolt Tai Chi Chuan-ban a gyakorló össze-vissza szökdécsel, kiadja minden erejét, és a végén levegő után kapkod. Az igazi Tai Chi Chuan-t úgy gyakorolják, hogy a gyakorló mozgásban van ugyan, mégis teljes nyugalomban marad. Akkor a mozgások lassabbak és jobbak. A „lassú" azt jelenti, hogy a be- és kilégzés mély és lassú, a Chi leereszkedik a Tan-Tien pontba, így a véredények sértetlenek maradnak és nem lép fel fáradtság. A tanulónak mindezeket meg kell szívlelnie, az utasítások értelmét fel kell fognia.

Havasi András: Gyakorlati Tai Chi Chuan és Chi Kung

2011. július 3., vasárnap

A taijiquan 10 alapelve 9.


A folyamatosság jelentősége




Egyenletes sebesség, könnyű és nehéz – ezekre van szükséged.

------------------------------------------------------------

Az egyes testhelyzetek természetesen követik egymást; nem kell erőltetni, nincs ellenfeszülés, a test jól érzi magát.

Dr. Yang Jwing-Ming: A legendás mesterek Taiji-titkai

  


(Gyakorolj folytonosan, megszakítás nélkül)
Az erő a külső stílusokban durva, nyers erő, van kezdete és vége, van amikor hat és van, amikor megáll, amikor az új erő még nem, a régi pedig már nincs jelen, ilyenkor az ember kiszolgáltatott az ellenfelének. A Tai Chiban figyelmet használunk erő helyett, és a kezdettől a végéig, lágyan és megszakítás nélkül írunk le egy kört, térünk vissza az elejéhez, majd kezdjük újra vég nélkül. Ezt jelenti a „Yangtze (Sárga) folyóhoz hasonlatosan vég nélkül áramlik” és „az erő mozgása olyan, mint a selyemszál gombolyítása”.





Bár van erő a dilettánsán gyakorolt Tai Chi Chuan-ban, de ettől az ember feszültté válik. Ami felemelkedik, elakad, amit pedig tovább kellene vezetni, megszakad. A régi erő kimerül, új erő pedig nem keletkezik. Ezért az így gyakorlót a legkönnyebb legyőzni. A Tai Chi Chuan-hoz figyelemre van szükség és nem erőkifejtésre. Akkor az erő megszakítás nélkül árad tovább a kezdettől a végpontig, visszatér és újra kezdődik, így kimerítheted énül kering. Ezért mondja a már említett tanulmány: „Mint ahogyan a nagy folyam, a Yang-ce, örök időkön át áramlik". Majd másutt: „Tovább folyik, ahogyan a selyemszál tekeredik le a rokkáról." Ezek a kifejezések mutatják, hogy a Chi összefonódik a folyamatosság fogalmával.

Havasi András: Gyakorlati Tai Chi Chuan és Chi Kung