A napi
fegyelmezett gyakorlás egyik fő érdeme az, hogy könnyedén átlátunk a múlékony
kedélyállapotok csábításán. Ha elkötelezzük magunkat amellett, hogy korán
felkelünk a meditációhoz, az függetlenné válik attól, hogy egy bizonyos reggel
fel akarunk-e kelni,vagy sem. A gyakorlás magasabb mércét állít elénk: hogy
emlékszünk-e az éber jelenlét fontosságára és arra, hogy milyen könnyen úrrá
lehet rajtunk a tudatosságot és érzékenységet nélkülöző élet gépiessége. Már
önmagában az megedz bennünket, ha korán felkelünk, hogy gyakoroljuk a nem
cselekvést. Elegendő hőt termel atomjaink újrarendeződéséhez, valamint a tudat
és a test új és erősebb kristályrácsával lát el minket, mely elősegíti, hogy
őszinték maradjunk, és emlékeztet arra, hogy az élet sokkal többről szól, mint
a dolgok elintézéséről.
A
fegyelmezett gyakorlás olyan állandóságot kölcsönöz, mely független attól,
milyen napod volt tegnap, és milyen nap előtt állsz ma. Különösen azokon a
napokon próbálok időt szakítani a formális gyakorlásra - még ha csak néhány
percet is -, amikor nagy jelentőségű - örömteli vagy fájdalmas - események
történnek, amikor a tudatomat és a körülményeket teljes zűrzavar jellemzi,
amikor sok a teendőm, és erős érzések jelennek meg. Ily módon kisebb az esélye,
hogy elszalasztom e pillanatok jelentőségét, s talán egy kicsit ügyesebben is
jutok át rajtuk.
JON
KABAT-ZINN
BÁRHOVÁ
MÉSZ, OTT VAGY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése