A Tao te king versei között van egy (XV.), amely az őskori Mesterről szól.
„A régi Mesterek meg tudták nyitni a lezárt rejtélyeket” – mondja mindjárt bevezetésül. A mondat a létről és az életről, a nyíltságról és a zártságról, az éberségről és a kábaságról megbeszéltek után különösebb nehézséget nem nyújt. Az Élet Mesterének legfontosabb tevékenysége és hivatása a megnyitás volt. Ahol az élet lezárult, ahol elkezdett merő élet lenni, semmi más, csak biológiai folyamat, ott a Mester, mint a nép vezetője a sivatagban, amikor a kősziklából vizet fakaszt, az életet a lét számára ismét megnyitja. A helyet, ahol a lágy, a passzív élet elkezd megkövesedni, ismét felszabadítja és a lét spirituális erői számára hozzáférhetővé teszi. Ez volt a Mester tudása. Mert az életnek lágynak, passzívnak kell lenni – érzékenynek –, intenzíven érzékenynek, hogy a lét isteni erőit be tudja fogadni. Lágynak kell lenni, mint az asszony vagy a csecsemő. „Ami a földön a leglágyabb, legyőzi azt, ami a földön a legkeményebb.” – „A lágy legyőzi a keményet, a gyenge legyőzi az erőset.” – "Ha az ember erősödik, öregszik."
Hamvas Béla: Scientia sacra
15
akik a régi időkben
kiválók voltak mint mesterek
titokzatosak voltak
előkelők mély tudományok ismerői
kikutathatatlan
sejtelmesek
annyira
érthetetlenek
hogy akár le is lehet
rajzolni őket
vigyázatosak voltak
mint aki télidőben
átgázol egy folyón
körültekintők
mint aki mind a négy
szomszédjától retteg
csupa méltóság
mint egy vendég
engedékenyek
mint amikor már
olvadozik a jég
tisztességesek
mint a faragatlan
tuskó
távoliak
mint a völgyek
zavarosak
mint a sáros pocsolyák
van-e hát aki ezt a
zűrzavart itt földerítené
Lassan kitisztul
van-e aki sokáig várni
tud tetteknek idejéig
Lassacskán élni kezd
törődj az Úttal s ne
kívánj olyan nagyon kiteljesedni
ha nem kívánsz
kiteljesedni
fáradt lehetsz anélkül
hogy
meg akarnál újulni
mindjárt
Karátson Gábor
fordítása
15. AZ ERÉNY RÉGI
PÉLDAKÉPEI
A hajdankor bölcsei
okosak, finomak,
szellemesek,
mélyértelműek voltak.
Mivel mélyértelműek
voltak,
nem értették meg őket
teljesen.
Mivel nem értették
őket eléggé,
azért megkísérlem őket
megérteni.
Mily óvatosak voltak!
Mint az az ember, aki
télen átkel a folyón.
Mily éberek voltak,
mint mikor valaki mind
a két szomszédjától fél.
Méltóságosak voltak,
mint egy idegen.
Előzékenyek voltak,
mint amily olvadékony a jég.
Egyszerűek,
igénytelenek voltak, mint a nyers fa.
Szeretetreméltóak,
kedvesek voltak, mint a völgy.
Titokzatosak voltak,
mint a mély víz.
Ki tudja a homályosat
megvilágítani?
Ki tud életet lehelni
a holt anyagba?
Aki telítve van a
Taoval,
annak nincs szüksége
más teljességére.
Aki más teljességére
nem törekszik,
azt az új meg nem
vakítja.
Az, ha egyszerű is,
tökéletes.
Ágner Lajos
fordítása