A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kard. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kard. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 15., szerda

„Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik.”


Egy napon Tadzsima-no-kamit fölkereste a sógun egyik testőrtisztje, s arra kérte, adjon neki vívóleckét.
„- Amennyire meg tudom ítélni, magad is mestere vagy a kardnak. Még mielőtt mester-tanítvány lenne belőlünk, kérlek, áruld el nekem, melyik iskolához tartozol – mondta a mester.
- Szégyellem ugyan, de megvallom, hogy én bizony, sohasem tanultam ezt a művészetet – felelte a testőr.
- Csúfot akarsz űzni belőlem? Én a tiszteletre méltó Sógunnak magának vagyok a vívómestere, s biztos lehetsz benne, hogy az én szemem nem csal.
- Bocsánatát kérem, uram, nem akartam kétségbe vonni érdemeit, de így igaz: én nem tudok semmit.
 A makacs tagadás hallatán a vívómester elgondolkodott. Végül is így szólt:
- Ha mondod, bizonyára így van. Hanem abban bizonyos vagyok, hogy valaminek a mestere vagy, csak azt nem tudom, minek.
- Hát, ha ennyire ragaszkodik hozzá, rendben van. Valóban van egy dolog, amiben tökéletes mesternek mondhatom magam. Még kisgyerek voltam, amikor az a gondolatom támadt, hogy ha szamuráj leszek, semmilyen körülmények közt sem félhetek a haláltól. Attól kezdve szüntelenül a halál gondolatával viaskodtam, egészen néhány évvel ezelőttig. Azóta ez a gondolat teljesen megszűnt számomra. Lehetséges, hogy erre gondol?
- Éppen erre! – kiáltotta Tdzsima-no-kami. – Ezt éreztem meg benned, s nagyon örülök, hogy ítéletemben mégsem csalódtam. A kardvívásnak a legvégső titka éppen abban áll, hogy meg kell szabadulni a halál gondolatától. Tanítványok százait neveltem már erre, de még egyetlen egy sem akadt köztük, aki valóban elérte volna a kardvívás végső tökélyét. Neked nincsen szükséged vívóleckére, te már mester vagy.”

Hagakure (idézi: Miklós Pál: A Zen é a művészet)


2011. augusztus 25., csütörtök

Titkos kardtartás


Néhány mozdulat e sajátos stílusban kétkezes volt, de az általában szabad másik kéznek is megvolt a maga szerepe. Pontosan meghatározott mozdulatokat kellett végezniük a kezet pontos, kinyújtott mutató- és középső ujjal tartva mindvégig, úgy, hogy a gyűrűsujj és a kisujj a behajlított hüvelykujj hegye alatt legyen. Ez a kéztartás nem egyszerűen kard-utánzás a szimmetria kedvéért., hanem úgy tanították, hogy talizmánerejű védő jel is. A régi kardvívók szerint valahányszor az ellenfél pengéje testükhöz vagy fejükhöz közel suhan, a kard misztikus ereje megsértheti a lelket. Ez a kéztartás ilyen sérülésektől óvta a harcost.

Teng Ming-Tao: Taoista történet