Sztupa

Swayambhu, 2008. március

A sztupa négyzet alakú, „szögletes" alapja a világegyetem szilárd, „föld" aspektusát fejezi ki, színe sárga. A büszkeség zavaró érzelméhez kapcsolódik. A megvilágosodás állapotában ez az érzés olyan bölcsességgé alakul át, mely minden dolog alapvető azonosságát fejezi ki: minden a tudat potencialitásából  jelenik meg. Az e fölött lévő kerek, csepp alakú forma a víz elemet jelképezi, a világegyetem  „ áramló" aspektusát. A színe kék, és a harag érzéséhez kapcsolódik. A harag tükörszerű bölcsességgé alakul át tisztán megmutatva a dolgokat, ahogyan azok vannak, anélkül, hogy

hozzátenne vagy elvenne belőlük. A következő szint a  „ hő ", a tűz elem. A színe vörös, és az egoisztikus vágyat képviseli, ami a megvilágosodáskor megkülönböztető bölcsességgé válik. A megkülönböztető bölcsesség látja az összes dolgot, amint különállóan megjelennek, de egyben a teljesség részeiként is.  Tibetben és Nepálban ez a négyzet alakú rész (mint pl. a Bodnáth és a Szvajambu sztupáknál) bölcsességszemeket kap, melyek a négy égtáj felé néznek. A gyűrűkből álló, csúcsban végződő felső rész a levegő vagy  „mozgás"  elemet szimbolizálja, amihez a zöld szín és a féltékenység, illetve az irigység érzései tartoznak. A buddhista gyakorlat ezeket az érzéseket az aktív tapasztalat Buddha-bölcsességévé alakítja át, amit mindent beteljesítő bölcsességnek is neveznek. A sztupa legfelső része egy Újholdon levő Nap-szimbólumból és a térelem cseppjéből áll. A színe fehér, és tisztátalan állapota a nemtudást és a tompaságot jelképezi, mely mindent átható bölcsességgé alakul, megvilágosodássá, mely teljesen határok nélküli időben és térben. Ez az öt bölcsesség  nem más, mint a Buddha-tudat öt aspektusa, mely a gyémántszerű megvilágosodás tartója Dordzse Csang formájában, Karmapa megtestesülésén keresztül fejezi ki önmagát. Az öt bölcsesség megvalósítása az ún.  Buddha-lényeg vagy Mahamudra, mely téren és időn túl mindannyiunk igazi természete. Az  ebben való időzés bármely  időben és helyen maga a megvilágosodás.

Láma Ole Nydahl: Belépés a Gyémánt útra

A tibetiek a sztupát csörtennek (mchod-rten) nevezik, a szó jelentése: áldozatok,

fogadalmi ajándékok gyűjtőhelye, tartója, amely egyesíti magában a templom

 felépítésenek jellegzetességeit. Mint ilyen, a nagy szentek és lámák relikviái, 

hamvai, testrészei és személyes használati tárgyai mellett fogadalmi ajándékokat 

is magában hordoz, úgymint Buddha képeit, szobrait, nemesfémből készült 

tárgyakat, ékszereket, agyagból készült fogadalmitáblácskákat (tsha-tsha), 

kis fehér varázsgolyócskákat (pheldrung rilbu) – amelyek csodatevő szentek 

elégetésénél keletkeznek -, és egy kis életfácskát is.

http://www.scribd.com/doc/47989741/A-s-z-t-u-p-as-z-i-m-b-o-l-i-k-a-j-a