Dzogcsen

A Dzogcsen fő pontja a szemlélet, a Természetes Állapot felismerése, és a benne való folyamatos tartózkodás az út. Ez minden közt a legmagasabb. Alatta nyolc másik jána (jármű) van, ahol a gyakorló nem számít, hogy elmésen vagy tudatlanul – ragaszkodik (’dzin-pa) a valósághoz és a cselekedethez (bja-ba), mellyel be akar valamit teljesíteni. A Dzogcsen, ezzel szemben, teljességgel mentes minden megragadástól, tartástól, és felszabadító cselekedettől (’dzin-med). Mikor gyakorlóként elkezdjük a Dzogcsen útját, valaki, aki maga is közvetlenül tapasztalja a Természetes Állapotot, be kell, hogy vezessen minket. Pusztán egyszer találkozni vele, mint egy új ismerőssel, nem elég. Fel kell fedezni magunkban a Természetes Állapotot, újra és újra átélve, és így nem marad kétségünk felőle. Ezért gyakorolnunk kell, rátekinteni a gondolatainkra, észrevéve, ahogy feljönnek, tartózkodnak, és eltűnnek.

Meg kell néznünk, honnan jönnek föl, hol tartózkodnak, és hová mennek. Így felfedezzük, hogy a gondolatok anyagtalanok, pusztán feljönnek, és újra eltűnnek, nem hagyva maguk után nyomot. Ha nem avatkozunk bele, vagy nem igyekszünk őket megváltoztatni, felszabadítják és eloszlatják önmagukat. Ezért meg kell tanulnunk, hogyan tartózkodjunk és maradjunk módosítások nélkül ebben a Természetben. Itt nincs semmi változtatnivaló, módosítani való, helyrehoznivaló (ma bcsosz-pa). A gondolatok csupán feljönnek és felszabadulnak. 

Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Dzogcsen - A filozófiától a szivárványtestig