Amikor a nagy műveltségű, buddhizmuskedvelő király a
kölcsönös üdvözlés után a szerzetes neve felől érdeklődött, az így válaszolt
neki: "Nágaszéna néven vagyok ismert... De ez a Nágaszéna csak egy
elnevezés, egy megjelölés, egy közhasználatra szánt eszköz; de egy személy, az
nincs itt." A megrökönyödött király fejcsóválva kérdezte: "Ha egy
személy nincs itt..., akkor tulajdonképpen kicsoda az a bizonyos Nágaszéna: a
haj, a körmök, a fogak, a bőr, a hús, a csontok..., az érzetek, az észlelés, a
megismerés..., vagy mindezek együtt, vagy mindezeken kívül valami más?" A
szerzetes minderre nemmel válaszolt. Erre a király így szólt: "Ismételten
kérdezlek, de nem látok semmiféle Nágaszénát. Az egész egy puszta szó csupán.
Ki itt hát Nágaszéna? Hazugságot beszélsz, uram! Nágaszéna nem létezik!"
Ám a bölcs talpraesetten visszafordította a kérdést. Megkérdezte a királytól,
hogy gyalog jött-e vagy valamilyen járművön. Kocsin, felelte az. Akkor magyarázd meg nekem, mi a kocsi, kérte őt Nágaszéna, és
elkezdte tőle (…) sorban kérdezgetni: „A
rúd-e a kocsi? Vagy a tengely? Vagy a
kerék?” És így tovább… a király tagadó válaszaira az ő szavaival felelt vissza
neki: „Lám, király, kérdezek és kérdezek, de nem látok semmiféle kocsit. Az
egész csak egy puszta szó. Hol itt a kocsi? Hazugságokat beszélsz, nagy király!
Itt nincs semmiféle kocsi.” De a királyt nem kellett félteni éleselméjűség
dolgában. Nagyon pontosan megfogalmazva mondanivalóját így szólt Nágaszénához: „Nem
beszélek én hazugságokat. Rúdra, tengelyre, kerekekre…, lőcsre stb (együttesen)
vonatkoztatva a kocsi megnevezés használatos”. Erre Nágaszéna, a király saját
definícióját használva fel, befejezte a disputát, mondván, hogy pontosan ilyen
értelemben használja az ő hajára, tagjaira, gondolataira stb. vonatkozóan is a
Nágaszéna nevet, ami mögött azonban egy tulajdonképpeni értelemben vett én nincsen.
Milindapanyha, II. 1,1.
Idézi: Liptay Lothar: Az
Abszolútum odisszeája a buddhizmusban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése