Shen
(szellem)
(szellem)
A kínai shen szó a szellem mellett jelent még istenséget
és lelket is. Egy igen különleges kategóriája az ókori kínai mitológiának és
kozmológiának. A szellemen azokat az égi lényeket értették, akik a gonosz
szellemek, démonok (gui) ellentétei. Ezenkívül a szellem volt az a lelket adó princípium,
amely minden élőlényt irányít. A középkorban a szellemet egyfajta
"életerőként" értelmezték, amely minden ember szervében, különösen a
szívében jelen van, és vörös madárként képzelték el. Az ős- elemekről szóló
tanítás szerint a szellem a tűzzel áll kapcsolatban. A szellem megjelenési
formája az égen a hőség, a földön a tűz. A késő népi mitológiában a szellem
egyszerűen jó szellem vagy istenségként jelenik meg.
A Shangjing hagyományban
a testre úgy tekintenek, mint különféle istenek és szellemek (shen)
lakhelyére. Ezek, a test különböző pontjain élő istenségek védelmezik meg a
testet a betegségektől, járványoktól. A meditáció terminusa az ’istenek
megőrzése’ (cunshen) arra a folyamatra utal, melyben a gyakorló megőrzi
a testében lévő istenségeket, nem engedi eltávozni őket, így tartja fenn a
harmóniát a mikrokozmosz és a makrokozmosz között. (A taoista, táplálkozásra vonatkozó rendszabályok
között van egy, a szagos növények fogyasztásától, mint pl. a hagymaevéstől
tiltó parancsolat, mely szintén erre az elképzelésre épül, hogy ti. a taoista
hit szerint az ételben lévő ’szagos növények’ kikergetik testünkből az
isteneket.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése