A yin és yang egymásba alakulásának minden pontja egyszerre jelenlévő, de egyetlen, töredéknyi pillanatban mégis különbség tehető a pontok között. Ha Fritjof Capra ábráját szemléljük (katt), látható, hogy bár mesterségesen ugyan lehet határokat szabni a mozgásnak, hogy értelmezhetővé váljon az Abszolút, ez valójában csak egy pillanatfelvétel, mely fogódzót ad a megfejtést kereső kezébe. Ha megállítjuk yin és yang mozgását, az alakzatot, mint egy gömböt képzelhetjük el. Ennek a gömbnek, felületének, belsejének, bármely pontját megragadhatjuk, azt elnevezve, pedig megkülönböztethetjük a többitől. Az egyes pontokat legegyszerűbben a körülöttük lévő yin és yang mennyiségével tudjuk meghatározni. Ha a yin jelölésére a megszakított egyenest:

,

     , 

a yang jelölésére pedig a folyamatos egyenest      

használjuk,  ahogy ezt tették a régi kínaiak, legelőször is meg tudjuk különböztetni azt a két pontot, melyekben adott pillanatban csak a yin, vagy csak a yang erő érvényesül. Ha finomítani akarjuk a különbségtételt, jelöljük első pontunkat két megszakított egyenessel      ,

így egy következő pontot, melyben a yang erői is érvényesülnek, jelölhetjük egy megszakított és egy folyamatos vonallal      .   

A sort, persze, a végtelenségig folytathatjuk, attól függően, hány pontot akarunk megkülönböztetni. Létrehozhatunk négy, öt sorból, vagy akár huszonnégy sorból álló jeleket. Valóban csak az szab határt, hogy az egységnek, melyben a megkülönböztetést végezzük, hány pontját akarjuk megjelölni.