A „nagy szekér” buddhizmus mádhjamaka filozófiája már a kora középkorban
kimutatta, hogy a fogalmi gondolkodás a fogalmak elvont jellege és a
gondolkodásban implikált logikai műveletek belső ellentmondásai miatt
elvileg alkalmatlan a valóság megismerésére,
s a fogalmak nem a tényleges jelenségeket, hanem az azokhoz való
viszonyunkat – végső soron saját attitűdjeinket és életgyakorlatunkat –
tükrözik.
A gondolati modell szabályozhatja és modulálhatja ugyan az emberi
viselkedést, tartalmát azonban a kérdésfelvetéstől az alapfogalmakig és
az alapvető előfeltevésekig emberi célok, szükségletek és értékek
határozzák meg.
Ezzel az ideologikus funkcióval önmagában egyébként nem volna baj, ha
nyíltan láthatók lennének a gondolati modellek mögött munkáló célok és
értékek. Utóbbiak azonban legtöbbször el vannak leplezve, vagy a
megfogalmazott értékek nem a valódi motivációt fejezik ki, nem felelnek
meg a tényleges gyakorlatnak, s ezáltal tág teret adnak mind az
önáltatásnak, mind pedig a társadalmi manipulációnak. Mindez azt
jelenti, hogy buddhista szempontból egy gondolati modell – így az
evolúcióelmélet, vagy akár általában a tudományos paradigma –
értékelésénél nem az a kérdés, hogy igaz-e, hanem hogy milyen
célokat szolgál, milyen értékeket fejez ki, és ezen célok és értékek
eszközeként milyen társadalmi hatásokkal jár?
Lílávadzsra (Pressing Lajos): Az evolúcióról buddhista szemmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése