A
Dzogcsen fő pontja a szemlélet, a Természetes Állapot felismerése, és a benne
való folyamatos tartózkodás az út. Ez minden közt
a legmagasabb. Alatta nyolc másik jána (jármű) van, ahol a gyakorló nem számít,
hogy elmésen vagy tudatlanul – ragaszkodik (’dzin-pa) a valósághoz és a
cselekedethez (bja-ba), mellyel be akar valamit teljesíteni. A Dzogcsen, ezzel
szemben, teljességgel mentes minden megragadástól, tartástól, és felszabadító
cselekedettől (’dzin-med). Mikor gyakorlóként elkezdjük a Dzogcsen útját,
valaki, aki maga is közvetlenül tapasztalja a Természetes Állapotot, be kell,
hogy vezessen minket. Pusztán egyszer találkozni vele, mint egy új ismerőssel,
nem elég. Fel kell fedezni magunkban a Természetes Állapotot, újra és újra
átélve, és így nem marad kétségünk felőle. Ezért gyakorolnunk kell, rátekinteni
a gondolatainkra, észrevéve, ahogy feljönnek, tartózkodnak, és eltűnnek.
Meg kell néznünk, honnan jönnek föl,
hol tartózkodnak, és hová mennek. Így felfedezzük, hogy a gondolatok
anyagtalanok, pusztán feljönnek, és újra eltűnnek, nem hagyva maguk után
nyomot. Ha nem avatkozunk bele, vagy nem igyekszünk őket megváltoztatni,
felszabadítják és eloszlatják önmagukat. Ezért meg kell tanulnunk, hogyan
tartózkodjunk és maradjunk módosítások nélkül ebben a Természetben. Itt nincs
semmi változtatnivaló, módosítani való, helyrehoznivaló (ma bcsosz-pa). A
gondolatok csupán feljönnek és felszabadulnak.
Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Dzogcsen - A filozófiától a szivárványtestig