2011. október 21., péntek


Apám tudatosság, anyám üresség,   
Országom a Tan hazája,

Nincs kasztom, nincs hitvallásom,
A zűrzavar az életerőm,    
Itt vagyok a ragaszkodás, harag és tudatlanság lerombolásáért. 

                                                                                 (Guru Rinpocse)
                                                                                                                http://www.urgyen.eoldal.hu/

2011. október 7., péntek

Seiza



 




http://www.corbisimages.com/stock-photo/rights-managed/42-18266154/young-woman-in-seiza-posture



Ülő testhelyzet.
A seiza egyedül Japánra jellemző ülésforma. A gerincoszlop egyenes, a ki a seika-tandenben összpontosul, a vállak és a mellkas laza, a kéz a combon nyugszik, sem az ujjak, sem a könyök nincs szétfeszítve. A térdek között két ökölnyi távolság van (a nőknél csak egy ökölnyi).
Olyan érzésnek kell lenni seizában, mintha az ég és föld közé volnánk kifeszítve.



Ikegami (1968) három ülésmódot hasonlított össze: a zen meditációban használt fél ill. teljes lótuszülést (hankafuza ill. kekkafuza), a sarkon-ülést (seiza) és a „törökülést” (agura). Ez az utóbbi kettő használatos leginkább a gyékénypadlójú japán lakásban, ahol lapos párna szolgál szék helyett. 
Ikegami statikailag a kekkafuzát találta a legstabilabb üléstípusnak, mert a két térd és az ülep alkotta háromszög majdnem egyenlő oldalú.
Minél közelebb esik a ténylegesen mért súlypont a mértani súlyponthoz és minél csekélyebb az ingadozása, annál stabilabbnak tekinthető egy ülésmód. Ikegami három csoport súlypont-fluktuációját vizsgálta: középiskolásokét, zen meditációban járatlan felnőttekét és zen mesterekét. Úgy találta, hogy az ülés stabilitása nő a korral, a középiskolások súlypontja a felnőttekénél jobban ingadozott, mert kevésbé szoktak hozzá egy azonos testhelyzet hosszabb ideig való fenntartásához. De az ülésben való jártasság mégsem függ össze szükségképpen a súlypont-ingadozással, mert a zen mestereknél a súlypont nemcsak hankafuzában – amelyben jártasabbak – fluktuált kevésbé, mint a zazenben gyakorlatlan felnőtteké, hanem az agurában és seizában is, amelyekben mindkét csoport éppolyan járatos. Emellett a zazenben járatlan felnőttek fluktuációja éppen a hankafuzában volt a három ülés közül a legkisebb. Nyilvánvalóan az ülésmód stabilitása döntőbb a jártasságnál.




Terebess Gábor A ZEN MEDITÁCIÓ PSZICHOFIZIOLÓGIÁJA



2011. október 4., kedd

Sztupa




Swayambhu, 2008. március

A sztupa négyzet alakú, „szögletes" alapja a világegyetem szilárd, „föld" aspektusát fejezi ki, színe sárga. A büszkeség zavaró érzelméhez kapcsolódik. A megvilágosodás állapotában ez az érzés olyan bölcsességgé alakul át, mely minden dolog alapvető azonosságát fejezi ki: minden a tudat potencialitásából  jelenik meg. Az e fölött lévő kerek, csepp alakú forma a víz elemet jelképezi, a világegyetem  „ áramló" aspektusát. A színe kék, és a harag érzéséhez kapcsolódik. A harag tükörszerű bölcsességgé alakul át tisztán megmutatva a dolgokat, ahogyan azok vannak, anélkül, hogy
hozzátenne vagy elvenne belőlük. A következő szint a  „ hő ", a tűz elem. A színe vörös, és az egoisztikus vágyat képviseli, ami a megvilágosodáskor megkülönböztető bölcsességgé válik. A megkülönböztető bölcsesség látja az összes dolgot, amint különállóan megjelennek, de egyben a teljesség részeiként is.  Tibetben és Nepálban ez a négyzet alakú rész (mint pl. a Bodnáth és a Szvajambu sztupáknál) bölcsességszemeket kap, melyek a négy égtáj felé néznek. A gyűrűkből álló, csúcsban végződő felső rész a levegő vagy  „mozgás"  elemet szimbolizálja, amihez a zöld szín és a féltékenység, illetve az irigység érzései tartoznak. A buddhista gyakorlat ezeket az érzéseket az aktív tapasztalat Buddha-bölcsességévé alakítja át, amit mindent beteljesítő bölcsességnek is neveznek. A sztupa legfelső része egy Újholdon levő Nap-szimbólumból és a térelem cseppjéből áll. A színe fehér, és tisztátalan állapota a nemtudást és a tompaságot jelképezi, mely mindent átható bölcsességgé alakul, megvilágosodássá, mely teljesen határok nélküli időben és térben. Ez az öt bölcsesség  nem más, mint a Buddha-tudat öt aspektusa, mely a gyémántszerű megvilágosodás tartója Dordzse Csang formájában, Karmapa megtestesülésén keresztül fejezi ki önmagát. Az öt bölcsesség megvalósítása az ún.  Buddha-lényeg vagy Mahamudra, mely téren és időn túl mindannyiunk igazi természete. Az  ebben való időzés bármely  időben és helyen maga a megvilágosodás.

Láma Ole Nydahl: Belépés a Gyémánt útra






A tibetiek a sztupát csörtennek (mchod-rten) nevezik, a szó jelentése: áldozatok,
fogadalmi ajándékok gyűjtőhelye, tartója, amely egyesíti magában a templom
 felépítésenek jellegzetességeit. Mint ilyen, a nagy szentek és lámák relikviái, 
hamvai, testrészei és személyes használati tárgyai mellett fogadalmi ajándékokat 
is magában hordoz, úgymint Buddha képeit, szobrait, nemesfémből készült 
tárgyakat, ékszereket, agyagból készült fogadalmitáblácskákat (tsha-tsha), 
kis fehér varázsgolyócskákat (pheldrung rilbu) – amelyek csodatevő szentek 
elégetésénél keletkeznek -, és egy kis életfácskát is.