A meditáció a köldökből indult. Szajhung oda
összpontosított, különböző vizualizációs gyakorlatok és inkantációk, varázsigék
segítségével. Félóra múlva remegő vibrálást érzett a köldöke alatt.
Felemelkedett, majd erőteljesen remegni kezdett. Megpróbálta az energiát lefelé
nyomni, a következő ponthoz, a gáthoz. Ez nagyon nehéz feladatnak bizonyult, és
teljes összpontosításra volt szüksége. A meridián egy nyilalló fájdalom kíséretében
megnyílt.
Lelkesen vette tudomásul, hogy első próbálkozása sikerrel
járt. Egyeseknek olyan mély a meridiánja, és olyan gyenge a meditációs képessége
volt, hogy mestereik gyógynövények alkalmazásával, masszázzsal, akupunktúrával,
vagy éppenséggel saját energiájuk átadásával próbálták beindítani az áramlást.
A negyvenkilenc nap alatt Szajhung folytatta a feladatot. Lépésről
lépésre tolta tovább a forró vonalat a farkcsonttól a vesék közötti pontra,
majd a lapockák közötti pontra, a tarkó közepére, majd a felső ajaknál lévő
végződésre. Nyelvét a szájpadlásához nyomta, összekötötte a hátsó meridiánt az
elsővel, és bezárta a kört, megnyitva a vezeték végső szakaszát, vissza a
köldökig. A körben áramló energia állandó hőérzetet és villamosságszerű
bizsergést okozott. Örvényléseket érzett a kapcsolódási pontoknál és ritmikus
lüktetést a gerincében. A taoista meditációk ilyen konkrét formában adtak
visszaigazolást az eredményekről. Szájhung boldog volt, hogy sikerült
véghezvinnie a feladatát.
Teng Ming-Tao: Taoista történet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése