Egy másik kontemplációs gyakorlat a testhelyzetek tudatosítása, mely a meditációt az egyetlen rögzített helyzet határain túlra is kiterjeszti. A test négy alapvető helyzetet vehet fel – járás, állás, ülés és fekvés -, amelyhez a testhelyzet egyéb, az egyikből a másikba való átmenetet jelentő változatai járulnak. A testhelyzetre irányuló éberség a teljes figyelmet a testre összpontosítja, bármilyen helyzetet vegyen is az fel: ha járunk, feladatunk tudatában lenni a járásnak, ha állunk, tudatában lenni az állásnak, ha ülünk, tudatában lenni az ülésnek, ha fekszünk, tudatában lenni az fekvésnek, és mikor testhelyzetet változtatunk, tudatában lenni a testhelyzetváltozásnak. A testhelyzetekre irányuló szemlélődés megvilágítja a test személytelen természetét. Megmutatja, hogy a test nem valamiféle én, és nem valamiféle énnek a tartozéka, hanem pusztán élő anyagból álló szerkezet, mely alá van vetve a szándékok irányító befolyásának.

Bhikkhu Bodhi: A nemes nyolcrétű ösvény