A Liang-dinasztia idejében (502-557) a császár meghívott egy
buddhista szerzetest, név szerint, Da Mo-t (Bodhidharmát), aki korábban indiai
herceg volt, hogy prédikáljon a buddhizmusról Kínában. A császár tetszését nem
nyerte el Da Mo buddhista elmélete, ezért a szerzetes visszavonult a
Shaolin-kolostorba.
Amikor Da Mo megérkezett, a papokat igen gyenge fizikai és
egészségi állapotban találta, így elvonult, hogy eltűnődhessen a problémán.
Kilenc évnyi magány után ismét felbukkant, és két értekezést írt: Yi Jin Jing
(Az izmok és az inak átalakításának könyve) és a Xi Sui Jing (A csont- és az
agyvelő tisztításának könyve). Az előbbi megtanította a papokat arra, hogyan
őrizzék meg egészségüket, és erősítsék meg fizikai testüket. Az utóbbi pedig
arra oktatta őket, hogy miként használhatják a Qi-t velejük megtisztítására,
valamint vérük és immunrendszerük megerősítésére, csakúgy, mint az agy
energiával való feltöltésére és a megvilágosodás elérésére. Mivel a
Velőtisztítás nehezebben érthető és gyakorolható volt, az oktatási módszereket
titokban adták tovább minden generáció egyes kiválasztottjainak.
Miután a papok alkalmazták az izom-ín átalakító
gyakorlatokat, rájöttek, hogy nem csak egészségi állapotukban történt javulás,
hanem fizikai erejük is megnövekedett. Amikor ezt a gyakorlatot beépítették a
harcművészeti formákba, jelentősen megnőtt technikáik hatékonysága. Emellett a
Qigong harci tréning mellett a Shaolin papok létrehozták a Gongfu öt állat
stílusát, amely a különböző állatok harcmodorát imitálta. A tigris, a leopárd,
a sárkány, a kígyó és a daru az utánzott állatok.
Dr. Yang Jwing-Ming: A kínai qigong gyökere
A képek fellelési helye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése