Gautama előtt végre megnyílt az életek sokaságán keresztül őt fogvatartó börtön ajtaja. A börtön őre a tudatlanság volt, amely elméjét akképpen burkolta homályba, amint a viharos fellegek rejtik el a Holdat és a csillagokat. A megtévesztett gondolatok végtelen hullámaival elborított elme tévesen osztotta fel a valóságot alanyra és tárgyra, énre és nem-énre, létezésre és nem-létezésre, születésre és halálra. Ezekből a megkülönböztetésekből hibás nézetek fakadtak. Az érzések, a vágyak, a hatalom és a törekvés börtönfalait még vastagabbá tette a születés, az öregség, a betegség és a halál okozta szenvedés. Nem volt más teendő, mint a börtönőrt megragadni, és valódi arcát megnézni... Amikor ez megtörtént, a börtön eltűnt, és soha nem épült fel újból.

Thich Nhat Hanh

Sogyal Rinpoche: MEDITÁCIÓ

Tibeti könyv életről és halálról