A gyakorlat első része, hogy fejlesszük a szamádhit, és
ehhez összpontosított erőfeszítésre van szükség. A szamádhi páli nyelven az
elme összpontosítását jelenti, az egypontú figyelem kifejlesztését az éberség
és koncentráció fokról-fokra jobb elsajátításával. Az elme összpontosításához
az embernek szorgalmasnak és elhatározottnak kell lennie. Ez mindenekelőtt egy
bizonyos fokú testi és mentális összeszedettséget igényel. Az ember azzal kezdi
megalapozni a figyelmét, hogy a kezeit összefogja maga előtt. A testtartás
összeszedettsége segít az elme összeszedettségében. Miután így felvettük a
testtartást, álljunk nyugodtan és fordítsuk a tudatos figyelmünket a testre.
….
… járás közben irányítsd a figyelmed egészét a talpaidra, a
különféle érzetekre és benyomásokra, ahogy azok keletkeznek és elmúlnak.
…
Ha az éberséged gyenge (vagyis az elméd gyakran elkóborol),
akkor sétálj nagyon lassan, addig amíg meg nem tudsz maradni a jelen
pillanatban minden lépésnél. Kezdd azzal, hogy megalapozod az éberséget az
ösvény elején. Amikor az ösvény közepére érsz, tedd fel magadban a kérdést:
„Hol jár az elmém? A talpak érzéseire figyel? Tudatában vagyok azoknak az itt
és most történő érintkezésből eredő érzéseknek a jelen pillanatban?” Ha az elme
elkóborolt, hozd vissza a talp érzéseihez, és folytasd a sétáló meditációt.
…
Ácsán Nyánadhammó
Fordította: Gambhíró
