2012. február 27., hétfő


Először rendezetlen falkában rohanták meg; szagok, fények, neszek gomolygó forgataga. (…) Hol vannak a tiszta emlékek? Majdnem mindegyikben összemosódnak a más-más időkből való élmények, egymásra rakódnak, elvesztik eredeti valóságukat. Nincsenek emlékek, ez egy másik személyiséggel újraélt élet, mely részben amaz emlékekből ered. Nem lehet megváltoztatni az idő irányát, hacsak nem csukott szemmel, süketen él az ember.
Csönd volt. Wolf lehunyta a szemét. Zuhant tovább előre, és kiterült előtte képzelt múltja négydimenziós, hangos térképe.

2012. február 19., vasárnap

2012. február 14., kedd


Mondd a mantrát (II.)

Hangsúlyoznom kell a mantra mondásában való kitartás fontosságát, mert amikor elkezdünk szemlélődni, gyakran elég hamar elérkezünk a békesség birodalmába., és kellemes érzések töltenek el, akár eufória is. A mantra ilyenkor zavarónak tűnhet. Nem akarjuk elhagyni ezt a kellemes fennsíkot, megpróbálunk ott maradni, ahol vagyunk, ott tábort verni, és így nem indulunk tovább felfelé a hegyen. Abbahagyjuk a mantra mondását. Éppen emiatt sokan szükségtelenül hosszú, terméketlen időszakot élnek át, s nem haladnak előre. A táguló tudat és a Lélek elmélyülő megtapasztalásának lehetőségeit elcserélik egyfajta lebegő ájtatosságra, egyfajta vallásos kábulatra.
Cassianus, az imádság 4. századi nagyszerű mestere, tanítónk a meditációban szintén észlelte ezt a veszedelmet, és pax perniciosanak, azaz ártalmas békének nevezte.
Amikor szemlélődni kezdünk, mindnyájan valamiféle azonnali misztikus tapasztalatban reménykedünk, és hajlamosak vagyunk túlértékelni az első szokatlan élményeket, amelyeket meditáció közben átélünk. De mindez nem fontos. Az a fontos, hogy kitartsunk a mantra mellett, és önfegyelmünkkel felkészüljünk a hegy meredekebb lejtőire

John Main: Szótól a csendig. A keresztény meditáció