Örkény

ÖRKÉNY ISTVÁN:  AZ ÉLET ÉRTELME

Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.

Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.

Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.

Hát akkor mi?

Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.

http://mek.niif.hu/06300/06345/06345.htm#100

vö.:

http://sancai-taiji.blogspot.hu/search/label/kocsihasonlat

Áramlás

„Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik.”

Egy napon Tadzsima-no-kamit fölkereste a sógun egyik testőrtisztje, s arra kérte, adjon neki vívóleckét.

„- Amennyire meg tudom ítélni, magad is mestere vagy a kardnak. Még mielőtt mester-tanítvány lenne belőlünk, kérlek, áruld el nekem, melyik iskolához tartozol – mondta a mester.

- Szégyellem ugyan, de megvallom, hogy én bizony, sohasem tanultam ezt a művészetet – felelte a testőr.

- Csúfot akarsz űzni belőlem? Én a tiszteletre méltó Sógunnak magának vagyok a vívómestere, s biztos lehetsz benne, hogy az én szemem nem csal.

- Bocsánatát kérem, uram, nem akartam kétségbe vonni érdemeit, de így igaz: én nem tudok semmit.

 A makacs tagadás hallatán a vívómester elgondolkodott. Végül is így szólt:

- Ha mondod, bizonyára így van. Hanem abban bizonyos vagyok, hogy valaminek a mestere vagy, csak azt nem tudom, minek.

- Hát, ha ennyire ragaszkodik hozzá, rendben van. Valóban van egy dolog, amiben tökéletes mesternek mondhatom magam. Még kisgyerek voltam, amikor az a gondolatom támadt, hogy ha szamuráj leszek, semmilyen körülmények közt sem félhetek a haláltól. Attól kezdve szüntelenül a halál gondolatával viaskodtam, egészen néhány évvel ezelőttig. Azóta ez a gondolat teljesen megszűnt számomra. Lehetséges, hogy erre gondol?

- Éppen erre! – kiáltotta Tdzsima-no-kami. – Ezt éreztem meg benned, s nagyon örülök, hogy ítéletemben mégsem csalódtam. A kardvívásnak a legvégső titka éppen abban áll, hogy meg kell szabadulni a halál gondolatától. Tanítványok százait neveltem már erre, de még egyetlen egy sem akadt köztük, aki valóban elérte volna a kardvívás végső tökélyét. Neked nincsen szükséged vívóleckére, te már mester vagy.”

Hagakure (idézi: Miklós Pál: A Zen é a művészet)

A belső elemek inkább az elemi energiák, nem a formák. A testünkben fizikai energiák vannak, melyek pumpálják a vért, megemésztik az ételt, s hővel látják el a neuronjainkat, valamint jelen vannak a sokkal finomabb energiák, melyektől egészségünk és képességeink függenek, s alapként szolgálnak. (…)

Sok olyan finom energia van, ami nem érzékelhető fizikai mérőműszerekkel, de elérhető a jóga és az elmélyülés gyakorlása közvetlen tapasztalása által. Az elemi energia finom szintjét nemcsak a test belsejében találjuk meg, hanem abban az energiadimenzióban is, melyet a feng shui, vagyis a tárgyak helyes elrendezését tanító kínai művészet avatott gyakorlója saját környezetében érez.

Tenzin Wangyal Rinpócse: Gyógyítás formával, energiával és fénnyel