2011. július 30., szombat
2011. július 24., vasárnap
2011. július 21., csütörtök
Kocsihasonlat
Amikor a nagy műveltségű, buddhizmuskedvelő király a
kölcsönös üdvözlés után a szerzetes neve felől érdeklődött, az így válaszolt
neki: "Nágaszéna néven vagyok ismert... De ez a Nágaszéna csak egy
elnevezés, egy megjelölés, egy közhasználatra szánt eszköz; de egy személy, az
nincs itt." A megrökönyödött király fejcsóválva kérdezte: "Ha egy
személy nincs itt..., akkor tulajdonképpen kicsoda az a bizonyos Nágaszéna: a
haj, a körmök, a fogak, a bőr, a hús, a csontok..., az érzetek, az észlelés, a
megismerés..., vagy mindezek együtt, vagy mindezeken kívül valami más?" A
szerzetes minderre nemmel válaszolt. Erre a király így szólt: "Ismételten
kérdezlek, de nem látok semmiféle Nágaszénát. Az egész egy puszta szó csupán.
Ki itt hát Nágaszéna? Hazugságot beszélsz, uram! Nágaszéna nem létezik!"
Ám a bölcs talpraesetten visszafordította a kérdést. Megkérdezte a királytól,
hogy gyalog jött-e vagy valamilyen járművön. Kocsin, felelte az. Akkor magyarázd meg nekem, mi a kocsi, kérte őt Nágaszéna, és
elkezdte tőle (…) sorban kérdezgetni: „A
rúd-e a kocsi? Vagy a tengely? Vagy a
kerék?” És így tovább… a király tagadó válaszaira az ő szavaival felelt vissza
neki: „Lám, király, kérdezek és kérdezek, de nem látok semmiféle kocsit. Az
egész csak egy puszta szó. Hol itt a kocsi? Hazugságokat beszélsz, nagy király!
Itt nincs semmiféle kocsi.” De a királyt nem kellett félteni éleselméjűség
dolgában. Nagyon pontosan megfogalmazva mondanivalóját így szólt Nágaszénához: „Nem
beszélek én hazugságokat. Rúdra, tengelyre, kerekekre…, lőcsre stb (együttesen)
vonatkoztatva a kocsi megnevezés használatos”. Erre Nágaszéna, a király saját
definícióját használva fel, befejezte a disputát, mondván, hogy pontosan ilyen
értelemben használja az ő hajára, tagjaira, gondolataira stb. vonatkozóan is a
Nágaszéna nevet, ami mögött azonban egy tulajdonképpeni értelemben vett én nincsen.
Milindapanyha, II. 1,1.
Idézi: Liptay Lothar: Az
Abszolútum odisszeája a buddhizmusban
2011. július 20., szerda
2011. július 17., vasárnap
2011. július 13., szerda
A taijiquan 10 alapelve 10.
Nyugalom a mozgásban
Mozgás közben érjük el, és
tartsuk fent a meditativ állapotot, azaz legyünk nyugodtak, elménk pedig
tiszta.
(Mozgás a nyugalomban)
A meditativ állapotban Qi-nket
és testünket természetes módon, pontosan, és minden erőfeszítés nélkül
irányítsuk.
Dr. Yang Jwing-Ming: A legendás
mesterek Taiji-titkai
(Keresd a nyugalmat a mozgásban)
A külső stílusok tanulói az ugrásokat és technikákat
addig gyakorolják egyfolytában, míg a chi és a lélegzet kifogy, így a
gyakorlást követően levegőért kapkodnak. A Tai Chi esetében nyugalmat
alkalmazunk a mozgásban. A formát gyakoroljuk minél lassabban. A lassú
gyakorlás által a légzés elmélyül és megnyúlik, a chi lesüllyed az elixír
mezőbe (dan tian), így a véredények nem tágulnak ki és nincs semmilyen káros
hatása. Türelmes próbálkozással megfejthetjük a titkot ezen szavak mögött.
(Légy nyugodt a
mozgásban)
A dilettánsán gyakorolt Tai Chi Chuan-ban a
gyakorló össze-vissza szökdécsel, kiadja minden erejét, és a végén levegő után
kapkod. Az igazi Tai Chi Chuan-t úgy gyakorolják, hogy a gyakorló
mozgásban van ugyan, mégis teljes nyugalomban marad. Akkor a mozgások lassabbak
és jobbak. A „lassú" azt jelenti, hogy a be- és kilégzés mély és lassú, a Chi
leereszkedik a Tan-Tien pontba, így a véredények sértetlenek
maradnak és nem lép fel fáradtság. A tanulónak mindezeket meg kell szívlelnie,
az utasítások értelmét fel kell fognia.
Havasi András: Gyakorlati Tai Chi Chuan és Chi Kung
2011. július 10., vasárnap
2011. július 6., szerda
2011. július 3., vasárnap
A taijiquan 10 alapelve 9.
A
folyamatosság jelentősége
Egyenletes sebesség,
könnyű és nehéz – ezekre van szükséged.
------------------------------------------------------------
Az egyes
testhelyzetek természetesen követik egymást; nem kell erőltetni, nincs
ellenfeszülés, a test jól érzi magát.
Dr. Yang Jwing-Ming:
A legendás mesterek Taiji-titkai
(Gyakorolj
folytonosan, megszakítás nélkül)
Az erő a külső stílusokban
durva, nyers erő, van kezdete és vége, van amikor hat és van, amikor megáll,
amikor az új erő még nem, a régi pedig már nincs jelen, ilyenkor az ember
kiszolgáltatott az ellenfelének. A Tai Chiban figyelmet használunk erő helyett,
és a kezdettől a végéig, lágyan és megszakítás nélkül írunk le egy kört, térünk
vissza az elejéhez, majd kezdjük újra vég nélkül. Ezt jelenti a „Yangtze
(Sárga) folyóhoz hasonlatosan vég nélkül áramlik” és „az erő mozgása olyan,
mint a selyemszál gombolyítása”.
Bár van erő a
dilettánsán gyakorolt Tai Chi Chuan-ban, de ettől az ember feszültté
válik. Ami felemelkedik, elakad, amit pedig tovább kellene vezetni, megszakad.
A régi erő kimerül, új erő pedig nem keletkezik. Ezért az így gyakorlót a
legkönnyebb legyőzni. A Tai Chi Chuan-hoz figyelemre van szükség és nem
erőkifejtésre. Akkor az erő megszakítás nélkül árad tovább a kezdettől a
végpontig, visszatér és újra kezdődik, így kimerítheted énül kering. Ezért
mondja a már említett tanulmány: „Mint ahogyan a nagy folyam, a Yang-ce, örök
időkön át áramlik". Majd másutt: „Tovább folyik, ahogyan a selyemszál
tekeredik le a rokkáról." Ezek a kifejezések mutatják, hogy a Chi összefonódik
a folyamatosság fogalmával.
Havasi András:
Gyakorlati Tai Chi Chuan és Chi Kung
2011. július 2., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)